Dióliget – a tökéletes chill out

Megmondom ?szintén, ha a Feleségem nem húzna ki pár hétvégét a naptáramban a nyári szezonban, esküv?i fotós és rendezvényfotós munkáim miatt nem lenne egy szabad szombatom és sokszor hétköznapom sem. Így – egy-két kivételt?l eltekintve – a “min?ségi id?” jegyében szinte minden hónapban legalább egy hétvégét pihenéssel, kikapcsolódással, utazással töltünk.  Folyamatosan “vadásszuk” azokat a helyeket, ahová kimenekülhetünk picit a munkás hétköznapok és hétvégék sorából, ahol valóban kettecskén lehetünk, és nem tömegnyomorban kell lángosért vagy éppen egy négyzetméternyi pihen?helyért verekedni.

Tudni kell rólunk, hogy mindketten kutyabolondok vagyunk, de olyan lakásban lakunk, ahol jelenleg nem megoldható a kutyatartás, így egyel?re marad a sóvárgás és tervezgetés, a “majd ha…”.

Idén is sikerült megtalálni a megfelel? helyeket, ahová elbújhattunk kicsit a külvilág el?l. Feleségem ekkor már várandós volt, és így már hárman kerestünk megfelel? kuckót pár napra.

Nagy örömünkre szolgált, hogy ismer?s ajánlására rátaláltunk a Dióligetre, ami pontosan az a kis mesebeli hely, ami a mi ízlésünkhöz és igényeinkhez lett szabva. Egy hatalmas diófás terület közepén egy mézeskalács házikó, jónéhány birkával és a rájuk vigyázó River kutyussal, aki nem mellesleg a kedvenc kutyafajtánk, egy örökmozgó border collie. Nem sokat gondolkodtunk, a határid?naplómmal “egyeztetve” azonnal le is foglaltuk a mesebeli házikót augusztus végére.

El?tte még pár napot Ausztriában töltöttünk, ahová egy jegyesfotózás kapcsán utaztunk, és hazafelé jövet pár napra megpihentünk a Dióligetben. Úgy gondolom, a képek magukért beszélnek, és nem kell ódákat zengenem a hely vonzerejér?l, de mindenképpen meg szeretném említeni a tulajdonos házaspárt és két csodaszép gyereküket, akik vendégszeretetükkel és kedvességükkel meger?sítették bennünk mindazt a képet, amit el?tte már kialakítottunk magunkban a ligetr?l.

Szóval jöjjenek a hangulatképek, és egy “kisebb” sorozat Riverr?l. Nem tudtam megállni, hogy ne fényképezzem, annyira fotogén eb Ezzel egyidej?leg régi vágyunk is valóra vált: egy olyan kutyás-pocakos fotósorozat, amit egy varázslatos mézeskalács házikós környezetben készíthettem el, egy border collie “segítségével”.

ui.: a diópálinkából mindenféleképpen vegyetek és vigyetek haza, valamint a dióbef?ttet is meg kell kóstólnotok!

Katt a képre a galéria megnyitásához!